"Itt van az ősz, itt van újra
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem."
Ránk köszöntött az ősz, immár visszavonhatatlanul. Számomra a legkedvesebb évszak...
Mikor fázósan hazaértem a munkából, eszembe jutott milyen jó is lenne vacsorára frissen sült kenyeret enni. Így hát nekiláttam a szokásosnak (talán írhatom ezt, hiszen már háromszor vagy négyszer is megsütöttem), ami most nem is lett annyira szokásos. A lisztjeim fogyóban voltak, így ez a kenyér most felerészt bio teljes kiőrlésű tönkölylisztből, felerészt fehér tönkölylisztből készült és került bele egy egészen kevéske sima fehérliszt is. /Szánom-bánom, de muszáj volt/
A tésztába kevertem tárkonyt is.
A tárkony jó vesetisztító és epehajtó fűszernövény, de ismert étvágygerjesztő hatása. A népi gyógyászatban emésztést serkentőként használják.
Szóval komótosan összegyurmáztam a tésztát, cipót formáztam és bedugtam a sütőbe, ami már kellemes meleget kezdett ontani magából. Amíg sült - egy fürt szőlő társaságában- azon elmélkedtem mit is fogok enni a kenyérkémhez. A hűtőbe pillantva megláttam egy kis tegnapi maradék főtt karfiolt. Ekkor eszembe jutott, hogy ebből kellene valami kenyérre kenhető krémet varázsolni. Már említettem az Oltalom Alapítvány köteteit, azt lapoztam fel. Szerepel benne ugyanis egy karfiolkrém recept is. Átolvastam a receptet, de végül aztán a saját fejem után mentem.
Megfőztem 2 répát. Lereszeltem a karfiolt és a répákat, adtam hozzá egy kis lilahagymát, némi vega-mixet, sőt, olivaolajat. Megkóstoltam. Nem ízlett. sebaj, azért majd megeszem felkiáltással lecsüccsentem pihenni. De az agyam nem hagyott. Mostanában napi szinten bújom a recepteket, blogokat, ennek következtében bekattant, hogy ha a masszámhoz ütök 1 tojást és zabkorpába forgatva kisütöm, akkor az megmentheti a vacsimat. És lám - így is lett! Isteni finom lett a végeredmény!!! Csak szuperlatívuszokat tudok zengeni róla. :)
És a kenyér... mmm.... a legjobb!!! Sajnos képet nem csináltam :(
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem."
Ránk köszöntött az ősz, immár visszavonhatatlanul. Számomra a legkedvesebb évszak...
Mikor fázósan hazaértem a munkából, eszembe jutott milyen jó is lenne vacsorára frissen sült kenyeret enni. Így hát nekiláttam a szokásosnak (talán írhatom ezt, hiszen már háromszor vagy négyszer is megsütöttem), ami most nem is lett annyira szokásos. A lisztjeim fogyóban voltak, így ez a kenyér most felerészt bio teljes kiőrlésű tönkölylisztből, felerészt fehér tönkölylisztből készült és került bele egy egészen kevéske sima fehérliszt is. /Szánom-bánom, de muszáj volt/
A tésztába kevertem tárkonyt is.
A tárkony jó vesetisztító és epehajtó fűszernövény, de ismert étvágygerjesztő hatása. A népi gyógyászatban emésztést serkentőként használják.
Szóval komótosan összegyurmáztam a tésztát, cipót formáztam és bedugtam a sütőbe, ami már kellemes meleget kezdett ontani magából. Amíg sült - egy fürt szőlő társaságában- azon elmélkedtem mit is fogok enni a kenyérkémhez. A hűtőbe pillantva megláttam egy kis tegnapi maradék főtt karfiolt. Ekkor eszembe jutott, hogy ebből kellene valami kenyérre kenhető krémet varázsolni. Már említettem az Oltalom Alapítvány köteteit, azt lapoztam fel. Szerepel benne ugyanis egy karfiolkrém recept is. Átolvastam a receptet, de végül aztán a saját fejem után mentem.
Megfőztem 2 répát. Lereszeltem a karfiolt és a répákat, adtam hozzá egy kis lilahagymát, némi vega-mixet, sőt, olivaolajat. Megkóstoltam. Nem ízlett. sebaj, azért majd megeszem felkiáltással lecsüccsentem pihenni. De az agyam nem hagyott. Mostanában napi szinten bújom a recepteket, blogokat, ennek következtében bekattant, hogy ha a masszámhoz ütök 1 tojást és zabkorpába forgatva kisütöm, akkor az megmentheti a vacsimat. És lám - így is lett! Isteni finom lett a végeredmény!!! Csak szuperlatívuszokat tudok zengeni róla. :)
És a kenyér... mmm.... a legjobb!!! Sajnos képet nem csináltam :(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése