Hadd ne írjam le, hogyan készül:) Én még arra sem vettem a fáradtságot, hogy a hagymát összeaprítsam, csak nagyobb darabokra vágtam... :) Rettenetesen jól esett így, a még langyos burgonyával...keveredett a főtt és a nyers és jobban is laktatott. Kiváló vacsora volt, nekem...így magában.
Maradékhasznosítási projektben vagyok. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy összevásároljak mindenfélét úgy, hogy közben otthon még sokféle alapanyagom van. Megpróbálom visszafogni magam e téren (is), és igyekszem abból élni ami a hűtőben és a polcon fellelhető... Ráadásul "rászoktam" a sárgarépára, főleg nyersen szeretem, de jó párolva és főzve is. De legjobban mégis nyersen szeretem:)
Elkészítés: A sárgarépát és az almát lereszeltem nagy lyukú reszelőn, az utóbbit héjástól - alkalmazkodva a mondáshoz: "Héjában van a vitamin” Fél citrom levével megcsöpögtettem, végül 1 teáskanál őrölt mandulával hintettem meg a tetejét. Ettől még zamatosabb lett.
A recept az Oltalom Alapítvány LNE III. kötetéből származik, és mivel én csak féladagot készítettem a receptet is ennek megfelelően írom be ide a szükséges módosításokkal. Már nagyon régen beszereztem ezeket a füzeteket, de még csak mostanában kezdtem ügyködni belőlük. Volt még a fagyasztomban egy kis maradék dió, ez adta az ötletet, fellapoztam hát a könyveket és ezt választottam.
Hozzávalók: 10 dkg darált dió 2 teáskanál őrölt pirospaprika 1 teáskanál egész kömény (én őröltet használtam) 1 teáskanál vegamix 1/4 tk. jódozott tengeri só 1 tk. olivaolaj zúzott fokhagyma fél bögre kölespehely (az eredeti recept szerint zsemlemorzsa) 2 kis darab hámozott és nyersen lereszelt burgonya víz
Elkészítés: Az összes alapanyagot összekevertem, majd 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. Én állagra megfelelőnek találtam, így víz az nem került bele, de lehet szabályozni az állagot víz ill. zsemlemorzsa hozzáadásával. A receptben zsemlemorzsa szerepel, de ezt gondolkodás nélkül lecseréltem kölespehelyre. Fasírtokat formáztam belőle és előmelegített sütőben, kb. 160 fokon szép pirosra sütöttem őket.
Salátával ettem, amibe most ez került: jégsaláta összetépkedve retek paradicsom kígyóuborka olivaolaj citromlé
Az úgy volt.... hogy írtóra megkívántam a mákot. Aztán a mákos palacsintát... Előrebocsátom, mákos palacsintát utoljára gyerekkoromban ettem, de akkor sem sokat, ez apukám és a bátyám kiváltsága volt, az ő kedvencük volt a mákos. Én a túrósra és a kakaósra izgultam:) Aztán az idő teltével leamortizáltuk a választékot kakaósra és lekvárosra, ez utóbbi a párom kedvence. Aztán én váltottam kakaósról fahéjasra, a fahéjas az abszolút favoritom!!! Szóval így ment ez... Úgyhogy nem is értem magam, mi ez a nagy mák-kívánás... Nyilván hiányol valamit a szervezetem ami megvan a mákszemben... "A vitaminok közül értékes B1-, B6-, B2-, niacinforrás. ... Az ásványi anyagok közül pedig nagyobb mennyiségben kálciumot, cinket, mangánt, rezet, vasat, foszfort, káliumot és magnéziumot tartalmaz." forrás
Hogy miért megint palacsintát csináltam azt magam sem tudnám megmagyarázni, talán mert fogalmam sem volt mi mást készítsek a rizslisztemből.
Hozzávalók a palacsintához: 2 tojás 10 dkg rizsliszt 2 deci tej (nálam szójatej) 1,5 deci víz csipet só (én nem sóztam) kevés olaj
Az egészet jól kikevertem és fél órát betettem a hűtőbe pihenni.Aztán ugyanúgy kisütöttem mint a hagyományos palacsintát. Illetve mégse:) Mert először ebből is csak nagyobb tenyérnyi lepénykéket sikerült sütni. Aztán lett 1-2 normális méretű is, csak azok vastagabbak lettek, óvatosan kellett forgatni.
Kisütöttem a palacsintákat. De hogy fogom én ezt mákosan enni, ha nem akarok a mákhoz cukrot keverni? Magában kesernyés a mák... Mivel édesíthetném? Mazsola. Oké, ez jó lesz, de kellene még valami. Maradék szójatej. Remek. De mégis mi lesz ebből? MÁKKRÉM!
Hozzávalók a mákkrémhez: mazsola darált mák növényi tej
Felforraltam a szójatejet a mazsolával, aztán hozzáöntöttem darált mákot, mindezt szemre mértem, nem tudok mennyiséget írni. Kb. 5 percig főztem, amíg kicsit be nem krémesedett... Legközelebb reszelt citromhéjat is teszek bele. Belenyaltam - tökéletes lett! Úgy tűnik most jó szériám van!:)
Egyszer már készítettem tönkölydarából "tejbe"grízt, aztán jól el is felejtkeztem a daráról...csak most hogy rendet teremtettem az élelmes-polcomon :) vettem észre hogy ott árválkodik. A szavatossága még szerencsére nem járt le, de valamikor márciusban le fog, úgyhogy úgy gondoltam, ideje ismét tejbegrízt készítenem reggelire... meg is kívántam... [mostanában eléggé kívánós vagyok: paradicsomos húsgombóc, túrógombóc, mákos tészta és társaik] ezt egyébként annak tulajdonítom be, hogy elég sok zöldséget és gyümölcsöt eszem és a szervezetem így próbál becsalogatni a málnásba... Egyenlőre keményen ellenállok... :) Na de a reggeli:
Felforraltam úgy 4 deci szójatejet majd beleöntöttem úgy 2,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölydarát, aztán kevergetve főztem amíg be nem sűrűsödött. A sűrűséget kedvünk szerint beállíthatjuk a szójatej adagolásával. Úgy 5 percet vett igénybe ez a művelet. Közben egy másik edényben kiolvasztottam egy kis fagyasztott meggyet.
A tányérkámba öntöttem hogy szépen elterüljön, megszórtam darált dióval és körbetettem a tányért a meggyel. Mindenfajta édesítést kerülök, ezért nem került bele semmi ilyesmi. Így még sokkal finomabb volt, mint a sima mézes változat.
"A tönkölybúza, melyet "ősbúzának" tartanak, csodálatos gyógyító hatásával már a biblia is foglalkozik. A legrégibbi tönkölybúza maradványokat a Nílus-völgyéből ásták ki, amelyek a Kr. e. negyedik évezredből származnak. Csodálatos gyógyító és fiatalító élő étel, mely egyetemes hordozója az életnek! Közelmúltban hozták összefüggésbe amerikai kutatók és tudóskörök, a "Bibliai mannával" !" forrás: http://www.tonkolybuza.hu/index.php?id=53
A dió parazitaölő, féregölő, serkenti az emésztőszerveket. Kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort, cinket, mangánt és rezet is tartalmaz nagyobb mennyiségben. B1-, B2- és E-vitamin tartalma is jelentős. Mivel eléggé koncentrált táplálék, nagyon kevés elég belőle, naponta-kétnaponta 1 teáskanálnyi. A diófogyasztás további előnyeiről pl. itt olvashatsz!
...ami eredetileg Eperlekváros-diós linzer név alatt fut, nálam viszont Bálint-nap alkalmából átavanzsálódott...
Mostanában sokat keresgéltem gluténmentes recepteket, mert bevásároltam 1-1 zacskó kukoricalisztet és rizslisztet és a közeli szavatossági idő lejárta miatt rá voltam kényszerítve.
Bevallom, nagyon nehezen találtam olyat ami minden kritériumnak megfelelt, ezt a receptet is csak sokadszori keresgélés után leltem meg.
Féltem is tőle, mert fogalmam sem volt hogyan fog működni, ráadásul ezzel a recepttel kockáztattam a Kedvesemnek sütött meglepetés sikerét.
De aki nem mer, az nem is nyer! Én pedig hála istennek nyertem, bár közepes küzdelmeim azért akadtak a linzer tésztájával.
Az eredeti recept (a forrását lentebb közzé tettem) csak egy keveset módosult nálam, a vaj helyett margarinnal és kicsit többel készítettem, fehér cukor helyett kevesebb gyümölcscukorral, tejföl helyett szójatejjel és cukormentes lekvárral (St. Dalfour)
Az elkészítését külön nem gépelném be most, követtem a recept utasításait. A nyújtásnál voltak küzdések a tésztával, morzsálódott, tört és mivel soha életemben nem sütöttem ilyet fogalmam sem volt hogy milyennek kell lennie. De végül sikerült kivágnom a korongokat és szépen meg is sültek. Én meg úgy örültem mint majom a farkának! Pláne amikor még meg is kóstoltam. Mmmm...mennyei finom!
Este 11 óra után ért haza a párom, én már feküdtem az ágyban. Belépett az ajtón a tányérral a kezében a következő szavakkal:
-" mmmm...nagyon finom, te ilyet is tudsz?"
Ennél nagyobb dícséret igazából nekem nem is kellett tőle. Egy ideig filóztam eláruljam-e neki hogy ez igazából nem is búzalisztből van, de aztán nem vitt rá a lélek ;)
Összeségében nagyon elégedett vagyok magammal, a kudarcok után rám fért már a sikerélmény!
Megvettem, megkóstoltam és szuper! Ez a MORGENSTUND!
"Egészséges bázisképző és ballaszt anyagban gazdag, könnyen emészthető, reggeli kása
Lúgosító reggeli- kölessel, hajdinával, almával, banánnal, tökmaggal, napraforgómaggal, édesmandulával és amaránttal. Finom csemege az egész család számára, amely erősíti a szervezet védelmi rendszerét, javítja az állóképességet és a koncentrációt. Ízletes csemege, mely nem csapolja le életenergiáját, sőt, fokozza, fenntartja és újratermeli.
Itt ígértem, hogy írok a hajdinapalacsintáról. Mivel a lisztemnek lejárt pár napja a szavatossága, ezért sürgősen fel kellett használnom a maradékot, így a múlt heti palacsintát megismételtem. Igaz, nem ugyanúgy, mert hát semmi sem lehet túl egyszerű...............................
Az alaprecept: 1 csésze hajdinaliszt 3 csésze víz 1 tojás 1 löttyintés olaj só (1 óra pihentetés után sütés)
Első próbálkozásom alkalmával az első pár palacsinta a szemetesben végezte, de még 1 tojás hozzáadásával orvosoltam a helyzetet és így végül helyes kis palikat lehetett sütni belőle. Bár bevallom, nem volt az sem egyszerű, mert figyelni kellett arra, hogy legyen-e alatta olaj vagy sem /nélküle jobban sült/, illetve hogy kevés tészta kerüljön a palacsintasütő közepébe. A mai palacsintám csak annyiban volt más, hogy rizsliszt került még a tésztába, fogalmam sincs mennyi mert szemre szórtam, amíg megfelelő állagúnak nem találtam a keveréket. Sütni így sem volt könnyebb, de megküzdöttem vele, úgyhogy HŐS vagyok! :) Párolt mexikói zöldségkeveréket töltöttem beléjük és úgy ettem... A hajdinapalacsinta finom, bár nem a megszokott ízvilág, de kimondottan isteni például párolt répával.
35 dkg brokkoli fél darab sárgarépa 1 burgonya negyed fej vöröshagyma 1 fokhagyma fűszersó őrölt kömény 1 bio zöldségleveskocka
Elkészítés:
A brokkolit, a sárgarépát, a vöröshagymát, a fokhagymát és a burgonyát apróra daraboltam, majd felöntöttem annyi vízzel ami jól ellepte és 1 zöldségleves-kockával feltettem főni. Addig főztem amíg az összes zöldség megpuhult, az időt nem néztem, szerintem olyan negyed óra lehetett. Picit kihűtöttem, majd beleöntöttem a turmixgép kelyhébe és jól összeturmixoltam. Visszaöntöttem a főzőedénybe, megkóstoltam...Ízlés szerint ízesítettem fűszersóval, római köménnyel.
Meglepően gusztára sikerült, még a párom is megdícsérte, ami nagy szó, mert ő nem csípi az ilyesmiket :)
A kölest háromszoros vízben egy kis fűszersóval jó puhára főztem. Amíg elvolt a fedő alatt, addig zöldségkeveréket pici olivaolajon felolvasztottam és kevés víz aláöntésével puhára pároltam... Sajnos elég sok fagyasztott zöldséget használtam mostanában ami tudom hogy nem túl jó, viszont az egész napos munka miatt általában este arra volt csak időm hogy ilyesmit készítsek és erre pont megfelelt a fagyasztott mix. Meg hát amúgy is kénytelen vagyok ilyet használni mert amikor ritkán eljutok bevásárolni, akkor nem igazán találok fogamra valót, nálunk ugyanis nagyon kicsi a választék! Nah nem magyarázkodok:) tovább, hanem folytatom a receptet ami valójában nem is recept, de hátha valaki pont itt látja meg és kedvet kap ilyesmit enni.... :o) Amikor elkészült a köles és a zöldség, összekevertem a kettőt és jóízűen megettem!
Hát nem gyönyörűek a színei?
Köles lencsével
A kölest (1 csészényit) háromszoros vízben egy kis fűszersóval jó puhára főztem. Mint az előbb!:) A lencsét is megfőztem (szintén 1 csészényi) annyi vízben amennyi ellepte, ha kellett még pótoltam. A vízbe szoktam babérlevelet is tenni... Amikor mindkettő megfőtt, összekevertem őket és egy fél sárgarépát nyersen belekarikáztam. Nem kell túlcifrázni, finom, laktat, egyszerű és ennyi. igaz, a kinézete nem a legszebb, de az ízélmény kárpótol:)
Nah már megint... Többek között az elmúlt időszakban ezért is nem posztoltam túl sokat: nem sikerülnek a receptek! Sajnos volt olyan (több is) amit szakácskönyvből csináltam és nem lehetett elkészíteni és volt olyan amit gasztroblogról... Hogy őszinte legyek ilyenkor mindig fennakadok azon hogy hogyan lehet olyan szakácskönyvet kiadni amiben elkészíthetetlen recept van, illetve hogy egyes netes oldalakra miért raknak olyan receptet ami nem is működik....?! De az is lehet hogy én vagyok béna...nem tudom.... És persze elszomorodok amikor látom a drága! alapanyagokat a kukámban végezni :( Így volt ez a maival is, hajdinás gofrit szerettem volna készíteni, mert lassan lejár a hajdinalisztem szavatossága és mivel a múltkor a hajdinapalacsintám (erről majd később írok) olyan nagyon jól sikerült, felbuzdultam, hogy ma reggelire ez pont megfelelő lesz!
Ami a problémám volt, hogy gyakorlatilag beleragadt a sütőbe és szépen elvált a teteje az aljától, úgy kellett kikapargatni... Próbáltam palacsintasütőben kisütni a tésztát, de ott sem igazán akart összejönni. Nem tudom mi lehetett a probléma, de ha valaki esetleg megpróbálkozik vele, akkor mindenképp írja meg nekem hogyan lehet ebből a tésztából ehető gofrit varázsolni! A cukrot kihagytam, az vajon számítana???
Elkészítés: A lisztet és az egyéb hozzávalókat összekeverjük és a sűrű tésztát csomómentesre dolgozzuk. A gofri sütőt kikenjük olajon és adagonként megsütjük a gofrit. Lekvárral tálaljuk!
Elkészítés: A répát megpucolom és felkarikázom. A vöröshagymát felkockázom. Felteszem a vizet melegedni, közben olivaolajon 10 percig pirítgatom a répát. A vízben feloldom a zöldségleveskockákat, majd ráöntöm a répára. Beleteszem a felkockázott vöröshagymát, a kifacsart narancslevet és felforralom a levest. Forrás után beleszórom a kakukkfüvet, ízlés szerint sózom, majd fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára főzöm a répát. A levest kihűtöm, majd turmixgépben összeturmixolom.
Élek még, de egyszerűen nem jutott idő a blogomra, ahogy a főzésre és ezzel együtt a reformkodásra sem. Ha reformosat főztem az mindig nagyon egyszerű volt. Ennek az is az oka, hogy nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat, nem játszik központi szerepet az életemben az étkezés, de egyébként anyagilag sem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy sok összetevős, bonyolult ételeket készítsek... Na de... 1 hete elkezdtem megint odafigyelni az étkezésre, mert megmondom őszintén azért karácsony táján sikerült elengedni magam e téren. Szóval 1 hete beindult megint a gépezet, úgyhogy érkezni fognak a receptek. Ehhez pedig úgy gondoltam új ruha dukál, mert úgy érzem kinőttem az infantilis rózsaszín cuccot (pedig az annyira én vagyok!) :o) Legyen ennyi elég, nem szeretek sokat dumálni, de azért gondoltam kell egy kis bevezető:)