Nincs időm. Vagyis van. A reformkodásra nincs. Dolgozom. Reggel 7-kor indulok és 18 órakor érek haza. Fáradtan. Most két munkahelyem van. Az egyiken délelőtt vagyok, a másikon délután. Mire hazaérek éhes vagyok. Alkotni se erőm, se kedvem, így bármit megeszek ami az utamba kerül, és amit a párom megvesz: lásd tegnapi tepertő fehér kenyérrel, paprikával, paradicsommal. Mennyei finom volt - az igaz. Csak a cél nem ez. És meg is érzem magamon...nem úgy működök, ahogy kellene. A hat óra másnak lehet nincs későn, de nekem még szokni kell az eddigi délután kettő után. Hétvégén valószínűleg nagybevásárlást kell tartani, hogy legyenek alapanyagaim... Ez az ezerfelé figyelés sem egyszerű. Jövök-megyek, mint valami szorgos hangya. Boldog lennék, ha lenne időm a konyhában is szorgoskodni. Vagyis erőm. Illetve mindkettő. Ez van.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése