Elég sokszor módosítottam mostanában a blog kinézetén, mert sehogy sem tetszett. Most viszont egy időre megtaláltam azt a stílust ami közel áll a szívemhez...
Bár az elmúlt hetekben majdnem feladtam a blogolást, aztán mégis úgy döntöttem folytatom, bár a lelkesedésem bevallom most sincs nagy magaslatokban.
Az okokról nem szívesen írok, de talán mégis megteszem, mert mások is szoktak ilyesmikről írni és talán terápiás jelleggel is bírhat, ha megemlítem az okokat.
Bár nagyon nem mennék bele, de azért van pár dolog, ami miatt így alakult:
1. Még mindig úgy vagyok vele, hogy főzésben kezdő vagyok, bár sokat fejlődtem és ez a "diéta" mellett egy plussz nehézség, hiszen így nem elég azon gondolkodnom hogy mit egyek, de még hozzátársul az is hogy mi az amit egyáltalán el tudok készíteni. Persze próbálkozom, aminek az a következménye, hogy nem mindig lesz finom az újonnan próbált étel, de mivel ilyenkor nincs más, megeszem, de ugye nem jóízűen és ez nem helyes. Jó, mondjuk ez nem gyakori, de előfordul néha és ilyenkor nem leszek túl vidám...
2. Az étrenddel összefüggő dolog az egészségi állapotom, ami eléggé ramatynak volt mondható az elmúlt hetekben... Most már jobban vagyok, de erősen meginogtam a hitemben, lelkileg megviselt ez az egész. Tudom mi a helyes irány, csak úgy látszik nekem többszörösen nehezebben megy a megvalósítása mint másnak (ennek is vannak okai persze, de ezt most hagyjuk).
3. A párom ízlése igencsak eltér az enyémtől, ezért általában kétfelé kell főznöm kettőnkre, ami anyagilag is dob a helyzeten és mostanában úgy éreztem túl sokat költök reform dolgokra, ami miatt még lelkiismeretfurdalásom is volt (van). (Tudom, nem kellene, dehát ilyen vagyok.) Ráadásul ugye kétfelé kell gondolkodni és a párom se könnyíti meg a helyzetet ha megkérdezem mit enne, sokszor mindegy vagy nem tudom a válasz, de persze ez nem így van valójában... :S Úgyhogy nem egyszerű...
4. Jah és hogy megspékeljem ezt az egészet még ott van a perfekcionizmusom, ami mellé társul a szétszórtság, az akaraterőhiány, így kialakul egy kettőség - ha valamit nem úgy csinálok meg ahogy elterveztem akkor erősen tudom ostorozni magam, így volt ez mostanában az étkezéssel is, nem ment jól a diéta, nem esett jól semmi, nem volt kedvem főzni magamra és ettől egyre depisebb lettem.
Valószínűleg amíg magamban nem teszem helyre a dolgokat, addig ez így is marad. Mert minden a fejben dől el. - tartja a mondás. Sok-sok lelki vonzata, mozzanata van ennek az egésznek, legyen most ennyi elég. Egyenlőre még képlékeny a fejemben az egész történet, de jobban vagyok, tisztább a fejem és remélem, bízok benne, hogy eltudok indulni újra és folytatni amit elkezdtem.
Bár az elmúlt hetekben majdnem feladtam a blogolást, aztán mégis úgy döntöttem folytatom, bár a lelkesedésem bevallom most sincs nagy magaslatokban.
Az okokról nem szívesen írok, de talán mégis megteszem, mert mások is szoktak ilyesmikről írni és talán terápiás jelleggel is bírhat, ha megemlítem az okokat.
Bár nagyon nem mennék bele, de azért van pár dolog, ami miatt így alakult:
1. Még mindig úgy vagyok vele, hogy főzésben kezdő vagyok, bár sokat fejlődtem és ez a "diéta" mellett egy plussz nehézség, hiszen így nem elég azon gondolkodnom hogy mit egyek, de még hozzátársul az is hogy mi az amit egyáltalán el tudok készíteni. Persze próbálkozom, aminek az a következménye, hogy nem mindig lesz finom az újonnan próbált étel, de mivel ilyenkor nincs más, megeszem, de ugye nem jóízűen és ez nem helyes. Jó, mondjuk ez nem gyakori, de előfordul néha és ilyenkor nem leszek túl vidám...
2. Az étrenddel összefüggő dolog az egészségi állapotom, ami eléggé ramatynak volt mondható az elmúlt hetekben... Most már jobban vagyok, de erősen meginogtam a hitemben, lelkileg megviselt ez az egész. Tudom mi a helyes irány, csak úgy látszik nekem többszörösen nehezebben megy a megvalósítása mint másnak (ennek is vannak okai persze, de ezt most hagyjuk).
3. A párom ízlése igencsak eltér az enyémtől, ezért általában kétfelé kell főznöm kettőnkre, ami anyagilag is dob a helyzeten és mostanában úgy éreztem túl sokat költök reform dolgokra, ami miatt még lelkiismeretfurdalásom is volt (van). (Tudom, nem kellene, dehát ilyen vagyok.) Ráadásul ugye kétfelé kell gondolkodni és a párom se könnyíti meg a helyzetet ha megkérdezem mit enne, sokszor mindegy vagy nem tudom a válasz, de persze ez nem így van valójában... :S Úgyhogy nem egyszerű...
4. Jah és hogy megspékeljem ezt az egészet még ott van a perfekcionizmusom, ami mellé társul a szétszórtság, az akaraterőhiány, így kialakul egy kettőség - ha valamit nem úgy csinálok meg ahogy elterveztem akkor erősen tudom ostorozni magam, így volt ez mostanában az étkezéssel is, nem ment jól a diéta, nem esett jól semmi, nem volt kedvem főzni magamra és ettől egyre depisebb lettem.
Valószínűleg amíg magamban nem teszem helyre a dolgokat, addig ez így is marad. Mert minden a fejben dől el. - tartja a mondás. Sok-sok lelki vonzata, mozzanata van ennek az egésznek, legyen most ennyi elég. Egyenlőre még képlékeny a fejemben az egész történet, de jobban vagyok, tisztább a fejem és remélem, bízok benne, hogy eltudok indulni újra és folytatni amit elkezdtem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése